7.fejezet 1/2

A találkozás













Már fél éve élünk Londonban. Hihetetlenül gyorsan telik az idő. A gyerekek már ovódába járnak, mivel 4 évesnek néznek ki. Az oviba holnap lesz a zsúrjuk, így bevásárolni megyünk minden kisgyerek számára finom ételeket. Tortát, péksüteményeket, gumicukrot, ropit, sós illetve édes süteményeket. Rendes kaját nem viszek csak édességet, mivel úgyis ebéd után lesz a bulijuk. Gyorsan felmentem, átöltöztem felvettem egy fekete magassarkút, egy hozzá illő kék bluzt és egy fekete bőrkabátot. A vadiúj kocsimhoz mentünk a garázsba. Bekötöttem a gyerekeket, majd indultunk a körútra.
-Anya muszáj vásárolni mennünk?-nyaggatott a kicsi fiam.
-Mi az hogy muszáj-e? Nem hallottad még azt a mondást, hogy aki a vásárlást szereti az rossz ember nem lehet?-üvöltötte le a fejét a vásárlásmániás lányom.
-Figyelj Ed! Már lassan kifogyunk a ruháitokból, mert úgy nőttök, mint a gomba. Hidd el, mikor ember voltam én utáltam vásárolni, de egy kicsit megbántam, hisz nézd mikből maradtam ki. Lehet, hogy mivel te fiú vagy, neked nem szórakozás a vásárlás, de bírd ki a kedvünkért. Majd legközelebb otthon maradsz Dave-el vagy Demetri-el.-ugyanis Vic és Dem egy párt alkotnak.
Örülök, hisz barátnőm megtalálta a párját, de így már csak nekem nincs senkim. Igen azt kihagytam a mesélésből, hogy időközben járt nálunk a Volturi. Nem igazán izgatták őket az ikrek, mivel már van egy félvér Volturi taguk, de azért eljöttek meglátogatni. Dem és Vic között rögtön volt valami. Aronak egy feltétele volt ezzel kapcsolatban. Ha szükség van Dem-re, akkor mennie kell. Így most félig Volturis tag maradt, de legalább Vic nem ment el vele Volterrába. Időközben Dem is átszokott az állatvérre, hisz Vic jó útra térítette.
-Anyu!Anyu! észre sem vetted, hogy megérkeztünk? Gyere siessünk, mert a végén még nem marad időnk a ruhákat megnézni.-rángatott ki az álmodozásból Nessie.
Vettünk egy bevásárlókocsit, és indultunk is. Épp az árukat nézegettem, amikor a két gyerek elszaladt mellőlem.
-Esme néni!Esme néni!-hallottam visításukat.-Gyere nézd meg az anyukánkat. Épp most vásárol a szülinapunkra.
És már nem tudtam mit tenni, csak reménykedni, hogy nem az-az Esme, akire gondolok.
-Anya nézd, Ő itt Esme néni. Rentgeteget van az oviban velünk. És ő vámpír, és tudja, hogy mi mik vagyunk.
-Szia Esme!-köszöntem neki udvariasan, bár legszívesebben elsírtam volna magam.
-Bella! Tényleg te vagy az? Ó kicsim.-mondta és odajött megölelni, majd könnyek nélküli zokogásba kezdett.





(Esme szemszög)



Elmondhatatlanul boldog voltam.Hisz Bella él.Életben van az a lány, akiről családom azt hitte halott.
Az a lány, aki megdobogtatta Edward fiam rég nem dobogó szívét.
Az a lány, aki szó nélkül tűri Alice ruhamániáit.
Az a lány, aki elvesztése miatt még a család humoristája is abbahagyta a viccek mesélését.
Az a lány, aki elvesztése miatt még a leghiúbb vámpír is szomorú volt.
Az a lány, aki egy érdekes ember Jazz és Carlise számára.
Az a lány, akit én harmadik lányomnak tekintek.
-Szia Esme.-köszönt Bella. Istenem annyira jó volt őt újra látni, ha ezt az otthoniak megtudják. Olyan boldogok lesznek.
Edward felébred a zombiságából.
Alice újra járni fogja a boltokat.
Em újra viccekkel fog bombázni mindenkit.
Rose szeretni fogja Bellát.
Jazz-nek nem lesz baja a vérrel.
És férjem sem fog már a munkába temetkezni.
-Bella! Tényleg te vagy az? Ó kicsim.-mondtam, és könnyek nélkül zokogni kezdtem.
Miközben megöleltem újra átéltem azt az örömöt, hogy hat ygermekem van. Nem hittem volna, hogy Bella ilyen korán anyuka lesz, azt meg főleg nem, hogy vámpíranyuka. Apropó vajon ki lehet a kicsik apja?
-Ha befejeztük a vásárlást nincs kedvetek átjönni?-kérdeztem.
-Sajnos most nem fog menni.-mondta szomorúan.-De holnap?
-Jó.-válaszoltam neki. Várunk titeket. És mosolyogva elváltunk.




Nah ez lenne az első fele, nem tudtam az egészet legépelni, de örülök h ennyit sikerült:)



10 kommentárt kérek és jön a 2. fele:)