Szóval oké nemérdekel h ki ír komit megfogadom a tanácsokat, a komihatárt is leveszem a bizonytalan frissek miatt.
Szóval tudom, hogy megvan a 11 komi, de mivel nincs időm gépelni, ezért valószínüleg jövőhét hévégén hozom a frisst.
Puszi:Nessie
2010. október 10., vasárnap
2010. szeptember 26., vasárnap
:(((
Szerintem elég szomorú, hogyha egy hónap alatt nem gyűlik össze 10 komment:(
És mivel már nem nagyon érdekel senkit sem a blogom, úgy gondolom, itt lenne az ideje a zárásnak.
Volt egy hónapotok 10 kommentre, 27 rendszeres olvasóm van, és 8 kommentet kaptam, de 7-nek kéne venni, mivel van aki, kétszer írt.(Ez nem bántás sőt köszönet érte.):))
Szóval kérlek titeket, 1 hetetek van rá, hogy összegyüljön néhány komment , ide ez alá, hogy bezárjam-e a blogot, vagy nem. Néhányan nagyon rendesek voltatok hozzám, de nemtudom, hogy a többiek miért nem tudnak 10 szót bepötyögni. Lehet, hogy énse írok midnenhova, ahol rendszeres olvasó vagyok, de ahova szükséges, oda igen, vagy ahova nem írok annak megmondom(pl:Alice).
Szóval a döntés a ti kezetekben van.
Bezárjam-e Vagy Nem, és írtok komikat.
És mivel már nem nagyon érdekel senkit sem a blogom, úgy gondolom, itt lenne az ideje a zárásnak.
Volt egy hónapotok 10 kommentre, 27 rendszeres olvasóm van, és 8 kommentet kaptam, de 7-nek kéne venni, mivel van aki, kétszer írt.(Ez nem bántás sőt köszönet érte.):))
Szóval kérlek titeket, 1 hetetek van rá, hogy összegyüljön néhány komment , ide ez alá, hogy bezárjam-e a blogot, vagy nem. Néhányan nagyon rendesek voltatok hozzám, de nemtudom, hogy a többiek miért nem tudnak 10 szót bepötyögni. Lehet, hogy énse írok midnenhova, ahol rendszeres olvasó vagyok, de ahova szükséges, oda igen, vagy ahova nem írok annak megmondom(pl:Alice).
Szóval a döntés a ti kezetekben van.
Bezárjam-e Vagy Nem, és írtok komikat.
2010. augusztus 23., hétfő
2010. augusztus 21., szombat
Információ
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy Németországban nem tudtam frisset hozni, de nem egészen úgy alakult a helyzet, ahogy terveztem.
Először is nem tudtam bejelentkezni, mert német volt a net és teljesen máshogy volt minden.
Másodszor pedig, beletiprortak a lelkembe, összetörték a szívem stb.
Szóval sajnálom, de ez tényleg nem ment.
Ezért megígérem nektek, hogy ha holnap nem leszek eltiltva a géptől begépelem a fejit és Hétfőn lesz friss.
És még annyit hogy nyitottam egy új blogot:) Megkérnélek titeket h nézzetek be:
http://volturiesbellabynessie.blogspot.com/
Nagyon sajnálom, hogy Németországban nem tudtam frisset hozni, de nem egészen úgy alakult a helyzet, ahogy terveztem.
Először is nem tudtam bejelentkezni, mert német volt a net és teljesen máshogy volt minden.
Másodszor pedig, beletiprortak a lelkembe, összetörték a szívem stb.
Szóval sajnálom, de ez tényleg nem ment.
Ezért megígérem nektek, hogy ha holnap nem leszek eltiltva a géptől begépelem a fejit és Hétfőn lesz friss.
És még annyit hogy nyitottam egy új blogot:) Megkérnélek titeket h nézzetek be:
http://volturiesbellabynessie.blogspot.com/
2010. augusztus 18., szerda
7.fejezet 1/2
A találkozás
Már fél éve élünk Londonban. Hihetetlenül gyorsan telik az idő. A gyerekek már ovódába járnak, mivel 4 évesnek néznek ki. Az oviba holnap lesz a zsúrjuk, így bevásárolni megyünk minden kisgyerek számára finom ételeket. Tortát, péksüteményeket, gumicukrot, ropit, sós illetve édes süteményeket. Rendes kaját nem viszek csak édességet, mivel úgyis ebéd után lesz a bulijuk. Gyorsan felmentem, átöltöztem felvettem egy fekete magassarkút, egy hozzá illő kék bluzt és egy fekete bőrkabátot. A vadiúj kocsimhoz mentünk a garázsba. Bekötöttem a gyerekeket, majd indultunk a körútra.
-Anya muszáj vásárolni mennünk?-nyaggatott a kicsi fiam.
-Mi az hogy muszáj-e? Nem hallottad még azt a mondást, hogy aki a vásárlást szereti az rossz ember nem lehet?-üvöltötte le a fejét a vásárlásmániás lányom.
-Figyelj Ed! Már lassan kifogyunk a ruháitokból, mert úgy nőttök, mint a gomba. Hidd el, mikor ember voltam én utáltam vásárolni, de egy kicsit megbántam, hisz nézd mikből maradtam ki. Lehet, hogy mivel te fiú vagy, neked nem szórakozás a vásárlás, de bírd ki a kedvünkért. Majd legközelebb otthon maradsz Dave-el vagy Demetri-el.-ugyanis Vic és Dem egy párt alkotnak.
Örülök, hisz barátnőm megtalálta a párját, de így már csak nekem nincs senkim. Igen azt kihagytam a mesélésből, hogy időközben járt nálunk a Volturi. Nem igazán izgatták őket az ikrek, mivel már van egy félvér Volturi taguk, de azért eljöttek meglátogatni. Dem és Vic között rögtön volt valami. Aronak egy feltétele volt ezzel kapcsolatban. Ha szükség van Dem-re, akkor mennie kell. Így most félig Volturis tag maradt, de legalább Vic nem ment el vele Volterrába. Időközben Dem is átszokott az állatvérre, hisz Vic jó útra térítette.
-Anyu!Anyu! észre sem vetted, hogy megérkeztünk? Gyere siessünk, mert a végén még nem marad időnk a ruhákat megnézni.-rángatott ki az álmodozásból Nessie.
Vettünk egy bevásárlókocsit, és indultunk is. Épp az árukat nézegettem, amikor a két gyerek elszaladt mellőlem.
-Esme néni!Esme néni!-hallottam visításukat.-Gyere nézd meg az anyukánkat. Épp most vásárol a szülinapunkra.
És már nem tudtam mit tenni, csak reménykedni, hogy nem az-az Esme, akire gondolok.
-Anya nézd, Ő itt Esme néni. Rentgeteget van az oviban velünk. És ő vámpír, és tudja, hogy mi mik vagyunk.
-Szia Esme!-köszöntem neki udvariasan, bár legszívesebben elsírtam volna magam.
-Bella! Tényleg te vagy az? Ó kicsim.-mondta és odajött megölelni, majd könnyek nélküli zokogásba kezdett.
(Esme szemszög)
Elmondhatatlanul boldog voltam.Hisz Bella él.Életben van az a lány, akiről családom azt hitte halott.
Az a lány, aki megdobogtatta Edward fiam rég nem dobogó szívét.
Az a lány, aki szó nélkül tűri Alice ruhamániáit.
Az a lány, aki elvesztése miatt még a család humoristája is abbahagyta a viccek mesélését.
Az a lány, aki elvesztése miatt még a leghiúbb vámpír is szomorú volt.
Az a lány, aki egy érdekes ember Jazz és Carlise számára.
Az a lány, akit én harmadik lányomnak tekintek.
-Szia Esme.-köszönt Bella. Istenem annyira jó volt őt újra látni, ha ezt az otthoniak megtudják. Olyan boldogok lesznek.
Edward felébred a zombiságából.
Alice újra járni fogja a boltokat.
Em újra viccekkel fog bombázni mindenkit.
Rose szeretni fogja Bellát.
Jazz-nek nem lesz baja a vérrel.
És férjem sem fog már a munkába temetkezni.
-Bella! Tényleg te vagy az? Ó kicsim.-mondtam, és könnyek nélkül zokogni kezdtem.
Miközben megöleltem újra átéltem azt az örömöt, hogy hat ygermekem van. Nem hittem volna, hogy Bella ilyen korán anyuka lesz, azt meg főleg nem, hogy vámpíranyuka. Apropó vajon ki lehet a kicsik apja?
-Ha befejeztük a vásárlást nincs kedvetek átjönni?-kérdeztem.
-Sajnos most nem fog menni.-mondta szomorúan.-De holnap?
-Jó.-válaszoltam neki. Várunk titeket. És mosolyogva elváltunk.
Nah ez lenne az első fele, nem tudtam az egészet legépelni, de örülök h ennyit sikerült:)
10 kommentárt kérek és jön a 2. fele:)
Már fél éve élünk Londonban. Hihetetlenül gyorsan telik az idő. A gyerekek már ovódába járnak, mivel 4 évesnek néznek ki. Az oviba holnap lesz a zsúrjuk, így bevásárolni megyünk minden kisgyerek számára finom ételeket. Tortát, péksüteményeket, gumicukrot, ropit, sós illetve édes süteményeket. Rendes kaját nem viszek csak édességet, mivel úgyis ebéd után lesz a bulijuk. Gyorsan felmentem, átöltöztem felvettem egy fekete magassarkút, egy hozzá illő kék bluzt és egy fekete bőrkabátot. A vadiúj kocsimhoz mentünk a garázsba. Bekötöttem a gyerekeket, majd indultunk a körútra.
-Anya muszáj vásárolni mennünk?-nyaggatott a kicsi fiam.
-Mi az hogy muszáj-e? Nem hallottad még azt a mondást, hogy aki a vásárlást szereti az rossz ember nem lehet?-üvöltötte le a fejét a vásárlásmániás lányom.
-Figyelj Ed! Már lassan kifogyunk a ruháitokból, mert úgy nőttök, mint a gomba. Hidd el, mikor ember voltam én utáltam vásárolni, de egy kicsit megbántam, hisz nézd mikből maradtam ki. Lehet, hogy mivel te fiú vagy, neked nem szórakozás a vásárlás, de bírd ki a kedvünkért. Majd legközelebb otthon maradsz Dave-el vagy Demetri-el.-ugyanis Vic és Dem egy párt alkotnak.
Örülök, hisz barátnőm megtalálta a párját, de így már csak nekem nincs senkim. Igen azt kihagytam a mesélésből, hogy időközben járt nálunk a Volturi. Nem igazán izgatták őket az ikrek, mivel már van egy félvér Volturi taguk, de azért eljöttek meglátogatni. Dem és Vic között rögtön volt valami. Aronak egy feltétele volt ezzel kapcsolatban. Ha szükség van Dem-re, akkor mennie kell. Így most félig Volturis tag maradt, de legalább Vic nem ment el vele Volterrába. Időközben Dem is átszokott az állatvérre, hisz Vic jó útra térítette.
-Anyu!Anyu! észre sem vetted, hogy megérkeztünk? Gyere siessünk, mert a végén még nem marad időnk a ruhákat megnézni.-rángatott ki az álmodozásból Nessie.
Vettünk egy bevásárlókocsit, és indultunk is. Épp az árukat nézegettem, amikor a két gyerek elszaladt mellőlem.
-Esme néni!Esme néni!-hallottam visításukat.-Gyere nézd meg az anyukánkat. Épp most vásárol a szülinapunkra.
És már nem tudtam mit tenni, csak reménykedni, hogy nem az-az Esme, akire gondolok.
-Anya nézd, Ő itt Esme néni. Rentgeteget van az oviban velünk. És ő vámpír, és tudja, hogy mi mik vagyunk.
-Szia Esme!-köszöntem neki udvariasan, bár legszívesebben elsírtam volna magam.
-Bella! Tényleg te vagy az? Ó kicsim.-mondta és odajött megölelni, majd könnyek nélküli zokogásba kezdett.
(Esme szemszög)
Elmondhatatlanul boldog voltam.Hisz Bella él.Életben van az a lány, akiről családom azt hitte halott.
Az a lány, aki megdobogtatta Edward fiam rég nem dobogó szívét.
Az a lány, aki szó nélkül tűri Alice ruhamániáit.
Az a lány, aki elvesztése miatt még a család humoristája is abbahagyta a viccek mesélését.
Az a lány, aki elvesztése miatt még a leghiúbb vámpír is szomorú volt.
Az a lány, aki egy érdekes ember Jazz és Carlise számára.
Az a lány, akit én harmadik lányomnak tekintek.
-Szia Esme.-köszönt Bella. Istenem annyira jó volt őt újra látni, ha ezt az otthoniak megtudják. Olyan boldogok lesznek.
Edward felébred a zombiságából.
Alice újra járni fogja a boltokat.
Em újra viccekkel fog bombázni mindenkit.
Rose szeretni fogja Bellát.
Jazz-nek nem lesz baja a vérrel.
És férjem sem fog már a munkába temetkezni.
-Bella! Tényleg te vagy az? Ó kicsim.-mondtam, és könnyek nélkül zokogni kezdtem.
Miközben megöleltem újra átéltem azt az örömöt, hogy hat ygermekem van. Nem hittem volna, hogy Bella ilyen korán anyuka lesz, azt meg főleg nem, hogy vámpíranyuka. Apropó vajon ki lehet a kicsik apja?
-Ha befejeztük a vásárlást nincs kedvetek átjönni?-kérdeztem.
-Sajnos most nem fog menni.-mondta szomorúan.-De holnap?
-Jó.-válaszoltam neki. Várunk titeket. És mosolyogva elváltunk.
Nah ez lenne az első fele, nem tudtam az egészet legépelni, de örülök h ennyit sikerült:)
10 kommentárt kérek és jön a 2. fele:)
2010. július 7., szerda
Szünet
Sziasztok!
Az a helyzet, hogy szerdán megyek táborba és addig nemhiszem, hogy tudok még frisselni, mivel rengeteg dolgom van.
Szóval Július 21.-én jövök haza, és rá kb. 2 napra megyek apukámhoz Németországba. Szóval, majd Németországba fogok tudni legközelebb frisselni, ha meglesz a 6. fejezethez a 10 komi.
Puszi: Nessie
Az a helyzet, hogy szerdán megyek táborba és addig nemhiszem, hogy tudok még frisselni, mivel rengeteg dolgom van.
Szóval Július 21.-én jövök haza, és rá kb. 2 napra megyek apukámhoz Németországba. Szóval, majd Németországba fogok tudni legközelebb frisselni, ha meglesz a 6. fejezethez a 10 komi.
Puszi: Nessie
2010. július 2., péntek
Eclipse
Hát nem tudok mit mondani:)
Alice-el voltunk megnézni és irtó jó volt:)
Ezt nem lehet jellemezni:)
Nagyon tetszett na mind1:)
Szóval , aki látta már az tudja milyen, és én még 3 nappal ezután is annyira happy vagyok:)
Nagyon jó volt:)
A harc jelenetek áhh:)
Nem tudom leírni, ezt látni kell.
Aki még nem látta mindenki siessen megnézni:)
Puszi: Nessie
2010. június 22., kedd
6. fejezet
(Bella szemszög)
Eszem ágában sem volt elmondani Nikkinek, hogy találtam egy dobozt, és, hogy feltételezésem szerint Edward még mindig szeret. Valószínűleg bezáratna egy elme gyógyintézetbe. Rá kellett készülnöm, hogy több évig nem láthatom még élőben Edwardot. Legalább addig, ameddig a kicsik fel nem nőnek.
Még ott ültem egy ideig és a dobozt néztem. A hiányzott fényképre gondoltam. Magamban mosolyogtam rajta. Minek fényképet csinálni, ha ott a vámpírmemória? Kérdeztem magamtól. Azt hiszem, ezt a kérdést nem fogom tudni megválaszolni. A dobozt gyorsan bepakoltam a bőröndömbe.
Bepakoltam még mellé azokat a holmikat amiket viszek és levittem a bőröndjeim a nappaliba. Szerencsére senki nem volt ott, így nyugodtan élvezhettem a madarak csicsergésének a zaját.
Kimentem az ajtón. Befutottam az erdőbe, úgy döntöttem, hogy elmegyek vadászni.
2 medve és 2 szarvas után már biztos voltam benne, hogy kibírom a repülőutat vadászat nélkül.
Magánrepülővel mentünk, mivel Nikkiéknek volt egy. David idejött és elhozta, hogy aztán együtt mehessünk mindannyian Londonba. Most csak a fontosabb dolgokat visszük magunkkal. Mivel Nikki megkérte Davidet, hogy szerezzen be otthonra mindenből 2-t egy fiús színt és egy lányosat, így nem kellett a gyerekek holmijait elvinnünk.
A biztonság kedvéért még egy hegyi oroszlán életét is kiontottam. Az volt Edward kedvence. Mindenről csak Edward jut az eszembe. Ez elképesztő. Egy ember, esetemben vámpír, hogy tud ennyire szeretni valakit. Volt viszont egy kis gondom. Az emberi emlékeim egyre jobban kezdtek el szivárogni.
Megkértem Vicet, hogy vegyen nekem 5 naplót, amibe mindent leírhatok részletesen, és ragaszthatok bele képeket is.
Az 5 naplóból 3-at már teleírtam. Rengeteg dolgot, sőt szinte mindent meg akartam őrizni emberi mivoltomból.
Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a házhoz. Épp időben érkeztem, mivel 2 óra múlva már indultunk a reptérre. Vic és Nikki felöltöztették a gyerekeket. Hálát adtam istennek, hogy vannak nekem ők. Ha nem lennének biztos, hogy nem tudnám túlélni ezt az időszakot.
Köszönettel tartozom nekik, amiért segítségemre vannak. Felszálltunk a gépre. Leültem az egyik ülésre és beraktam a kicsiket is a helyükre. A gép felszállt. Egyszer csak annyira lettem figyelmes, hogy már lefelé szállunk. Elgondolkoztam útközben. Nagyon törhettem a fejem, ha arra eszméltem föl, hogy leszállunk. Ha nem tudnám, hogy a vámpírok nem alszanak, azt hinném, hogy elaludtam, de mivel tudtam, hogy ez lehetetlen, nem tudtam magyarázatot adni erre a dologra.
Leszálltunk a gépről, beültünk egy nagy családi kocsiba és hajtottunk az új házunkhoz. Most kicsit úgy éreztem, mintha Alice lennék. Izgultam, hogy vajon, hogy nézhet ki a ház, és milyen a szobám, illetve a gyerekeké. Hogy David megfelelő dolgokat vett-e a gyerekeknek satöbbi. A ház csodálatos volt. Egy is dombon állt.
Kívülről fehéres-rózsaszínes színű volt. Több erkély is volt, amitől boldog lettem. Edwardnak is volt erkély a szobájánál. Megint Edwardon gondolkodok. Bella azonnal verd ki a fejedből Edwardot és legyél boldog nélküle. Kivertem Edwardot a fejemből és a házat csodáltam tovább. Barna ajtói és ablakai voltak. Szerintem nagyon szép ház volt. A házba elég érdekesen mentünk, be mivel én vittem Edwardot és Nessiet hordozóban a többiek, pedig a csomagokat.
A két kicsit leraktam a konyhába az etetőszékbe. A konyha is csodálatosan nézett ki. Ebben a helyiségben is, és a nappaliban is a fekete-fehér szín dominált.
A nappaliban fehérek voltak a falak és a padló. Három fekete kanapé helyezkedett el a nagy helyiségben. A középső kanapéval szemben a falon volt egy plazma tv.
A konyhába barna parketta volt lerakva. A hütő és a konyhaszekrény fekete volt, a pult pedig fehér. A rövidebbik pulttal összetolva volt egy üvegasztal, körülötte fekete székekkel. Nekem nagyon tetszett ez a helyiség is. Összeillettek a színek.
A következő szoba amibe bementem már az enyém volt. Itt egy kicsit a barna, a krémszín és a fehér dominált. 3 krémszínű fotel állt a hatalmas franciaággyal szemben.
Bementem a fürdőszobámba is. Ahogy beléptem velem szemben volt a csap és alatta illetve fölötte egy-egy szekrény. Középen volt egy hatalmas kád. A kád mellett , pedig egy Wc. Tudtam, hogy ezek közül csak a kádat fogom használni, de azért csodáltam a helyiséget.
Az én szobáim közül a legutolsó, amibe bementem a gardrób volt. Ettől féltem a legjobban.
És mivel ha kérem a 10 komit, akkor írtok, ha pedig nem kérek, akkor nem szóval 10 komment után lesz friss.
Eszem ágában sem volt elmondani Nikkinek, hogy találtam egy dobozt, és, hogy feltételezésem szerint Edward még mindig szeret. Valószínűleg bezáratna egy elme gyógyintézetbe. Rá kellett készülnöm, hogy több évig nem láthatom még élőben Edwardot. Legalább addig, ameddig a kicsik fel nem nőnek.
Még ott ültem egy ideig és a dobozt néztem. A hiányzott fényképre gondoltam. Magamban mosolyogtam rajta. Minek fényképet csinálni, ha ott a vámpírmemória? Kérdeztem magamtól. Azt hiszem, ezt a kérdést nem fogom tudni megválaszolni. A dobozt gyorsan bepakoltam a bőröndömbe.
Bepakoltam még mellé azokat a holmikat amiket viszek és levittem a bőröndjeim a nappaliba. Szerencsére senki nem volt ott, így nyugodtan élvezhettem a madarak csicsergésének a zaját.
Kimentem az ajtón. Befutottam az erdőbe, úgy döntöttem, hogy elmegyek vadászni.
2 medve és 2 szarvas után már biztos voltam benne, hogy kibírom a repülőutat vadászat nélkül.
Magánrepülővel mentünk, mivel Nikkiéknek volt egy. David idejött és elhozta, hogy aztán együtt mehessünk mindannyian Londonba. Most csak a fontosabb dolgokat visszük magunkkal. Mivel Nikki megkérte Davidet, hogy szerezzen be otthonra mindenből 2-t egy fiús színt és egy lányosat, így nem kellett a gyerekek holmijait elvinnünk.
A biztonság kedvéért még egy hegyi oroszlán életét is kiontottam. Az volt Edward kedvence. Mindenről csak Edward jut az eszembe. Ez elképesztő. Egy ember, esetemben vámpír, hogy tud ennyire szeretni valakit. Volt viszont egy kis gondom. Az emberi emlékeim egyre jobban kezdtek el szivárogni.
Megkértem Vicet, hogy vegyen nekem 5 naplót, amibe mindent leírhatok részletesen, és ragaszthatok bele képeket is.
Az 5 naplóból 3-at már teleírtam. Rengeteg dolgot, sőt szinte mindent meg akartam őrizni emberi mivoltomból.
Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a házhoz. Épp időben érkeztem, mivel 2 óra múlva már indultunk a reptérre. Vic és Nikki felöltöztették a gyerekeket. Hálát adtam istennek, hogy vannak nekem ők. Ha nem lennének biztos, hogy nem tudnám túlélni ezt az időszakot.
Köszönettel tartozom nekik, amiért segítségemre vannak. Felszálltunk a gépre. Leültem az egyik ülésre és beraktam a kicsiket is a helyükre. A gép felszállt. Egyszer csak annyira lettem figyelmes, hogy már lefelé szállunk. Elgondolkoztam útközben. Nagyon törhettem a fejem, ha arra eszméltem föl, hogy leszállunk. Ha nem tudnám, hogy a vámpírok nem alszanak, azt hinném, hogy elaludtam, de mivel tudtam, hogy ez lehetetlen, nem tudtam magyarázatot adni erre a dologra.
Leszálltunk a gépről, beültünk egy nagy családi kocsiba és hajtottunk az új házunkhoz. Most kicsit úgy éreztem, mintha Alice lennék. Izgultam, hogy vajon, hogy nézhet ki a ház, és milyen a szobám, illetve a gyerekeké. Hogy David megfelelő dolgokat vett-e a gyerekeknek satöbbi. A ház csodálatos volt. Egy is dombon állt.
Kívülről fehéres-rózsaszínes színű volt. Több erkély is volt, amitől boldog lettem. Edwardnak is volt erkély a szobájánál. Megint Edwardon gondolkodok. Bella azonnal verd ki a fejedből Edwardot és legyél boldog nélküle. Kivertem Edwardot a fejemből és a házat csodáltam tovább. Barna ajtói és ablakai voltak. Szerintem nagyon szép ház volt. A házba elég érdekesen mentünk, be mivel én vittem Edwardot és Nessiet hordozóban a többiek, pedig a csomagokat.
A két kicsit leraktam a konyhába az etetőszékbe. A konyha is csodálatosan nézett ki. Ebben a helyiségben is, és a nappaliban is a fekete-fehér szín dominált.
A nappaliban fehérek voltak a falak és a padló. Három fekete kanapé helyezkedett el a nagy helyiségben. A középső kanapéval szemben a falon volt egy plazma tv.
A konyhába barna parketta volt lerakva. A hütő és a konyhaszekrény fekete volt, a pult pedig fehér. A rövidebbik pulttal összetolva volt egy üvegasztal, körülötte fekete székekkel. Nekem nagyon tetszett ez a helyiség is. Összeillettek a színek.
A következő szoba amibe bementem már az enyém volt. Itt egy kicsit a barna, a krémszín és a fehér dominált. 3 krémszínű fotel állt a hatalmas franciaággyal szemben.
Bementem a fürdőszobámba is. Ahogy beléptem velem szemben volt a csap és alatta illetve fölötte egy-egy szekrény. Középen volt egy hatalmas kád. A kád mellett , pedig egy Wc. Tudtam, hogy ezek közül csak a kádat fogom használni, de azért csodáltam a helyiséget.
Az én szobáim közül a legutolsó, amibe bementem a gardrób volt. Ettől féltem a legjobban.
És mivel ha kérem a 10 komit, akkor írtok, ha pedig nem kérek, akkor nem szóval 10 komment után lesz friss.
5.fejezet
A gyász
(Alice szemszög)
(Az átváltozás közben)
Mindenkinek rengeteg fájdalma volt. Edward még mindig nagyon szerette Bellát. Tudtuk, hogy így biztonságban van, de mindenkinek lett egy lyuk a lelkében. Már ha ilyen van nekünk. Esme és Carlise kapcsolata is megromlott, mivel mindkettőjüknek nagyon hiányzott Bella. Carlise folyton dolgozott a kórházban. Esme pedig állandóan csak a házakat tervezte. Rose és Emmett holnap fognak visszajönni az Európai körútjukról.
Jaspernek volt a legrosszabb. Neki Edward fájdalmán kívül el kellett viselni a sajátját és a miénket is. Rengeteget ment el otthonról. Nekem pedig nem elég, hogy elvesztettem a legjobb barátnőmet, már a családom is szertefoszlik.
Jasper szinte sosincs itthon.
Edward összeomlott.
A harmadik legfontosabb személy Bella volt számomra, de őt pedig elhagytuk. Próbáltunk Rose-sal is egyre több időt tölteni, de mindig csak Belláról beszélgettünk, és ezt Edward is hallotta a gondolatainkban, így tudtuk, hogy neki még nagyobb fájdalmat okozunk.
Éppen hazafelé tartottam a vásárlásból, amikor egyszercsak egy látomásom támadt. Bella jövője eltűnik. Azt láttam, hogy meghal, de azt nem, hogy hogy illetve , hogy ki öli meg. Szörnyen lelki ismeret furdalásom támadt, és még nagyobb űr keletkezett a lelkemben.
Ahogy tudtam siettem haza. Nem érdekelt, ha megbüntet a rendőr. Még a garázsba se álltam be. Leparkoltam a ház előtt, és vámpír sebességgel rohantam a nappaliba.
-Carlise, Esme, Edward, Jasper gyertek le.-figyelmeztettem mindenkit a családi gyűlésre.
Nem tudtam, hogy hogy tudnám közölni velük, hogy Bella meg fog halni és nem lehet rajta segíteni. Hülye voltam, hogy erre gondoltam, mert Edward a lépcső aljában összeesett. Odamentem hozzá és együtt sírtunk. Nem tudtam, hogy mondjam el a család többi tagjának. Jasper biztos, hogy megérezte, hogy valami baj van. És ha Edward is sír és én is, akkor már mindenki gondolhatta, hogy mi történt. Esméék csak megtörten néztek. Először nem tudták hovatenni, hogy miért sírunk, de aztán rájöttek.
-Ugye nem?- kérdezte Esme aggodalmaskodva.
-De.-válaszolta Edward. Mikor felnézett az arca nagyon meggyötört volt. Nem vagyok Jasper de éreztem mindannyiunk fájdalmát.
Fogalmam sem volt róla, hogy most mit lehetne tenni, úgy ahogy a többieknek sem.
-Bella meghalt.-jelentettem ki üveges szemekkel, a semmibe meredve.
Jasper és Carlise eddig csak találgatni kezdtek, hogy nem az amire gondolnak, de végül is igen, sajnos az lett. Bella meghalt. Nincs többé. Nincs többé ő, akit feltétel nélkül befogadtunk a családba. Ő , akit mindenki szeretett, kivéve, amikor Rose nagyon megígérte. Ő, aki a legjobb barátnőm volt. Ő, aki Edward szerelme volt.
Ő, aki Esme és Carlise egyik lánya volt. Mérhetetlenül nagy űr keletkezett mindenkiben. Nem tudtuk, hova rakni a fájdalmainkat. Már nem fért több a lelkünkbe.
(Edward szemszög)
Hallottam Alice gondolatait. Nagyon foglalkozott valamivel. Aztán hallottam, hogy leparkol a ház előtt, és becsapja az ajtót. Majd felkiabált.
-Esme, Carlise, Jasper, Edward gyertek le! - Nem tudhattam mi gond lehetett, ha összehívta a családi gyűlést. De Bellára gondolt, azokra az időkre, amikor még boldogok voltunk, és együtt voltunk. És szerettük egymást.
Már a lépcső aljában jártam, amikor Alice a látomására gondolt. Összerogytam. Minden kiszállt belőlem. Semmim nem maradt. Ameddig élt, arra gondoltam, hogy hosszú és boldog életet élhet majd valakivel, akitől lesznek gyerekei, és boldoggá teszi őt.
Mindenki megtörten nézett. Majd Esme megkérdezte:
-Ugye nem?- láttam, hogy mire gondol, így válaszoltam.
-De.-eléggé meggyötört lehetett a hangom, mert mindenki rámnézett.
Láttam, ahogy Jazz azt gondolja, hogy ő tehet mindenről. De nem így volt. De ezt nem bírtam neki elmondani.
Esme gondolatai a körül jártak, hogy mit érezhetek most, de az ő szemében is nagy volt a fájdalom és a megbánás.
Carlise hihetetlenül gyászolt és rosszul érezte magát, amiért megengedte, hoyg elköltözzünk.
Alice pedig. Alice nagyon le volt törve. Mindenen járt az esze. Azt hitte, hogy ő a hibás, azért, amiért erőltette a bulit.
Senki nem hibás. Egyedül csak én. Én hagytam ott. Eszembe se jutott, hogy valaki akár úgy is megölheti, hogy nem vagyok ott. Szörnyen elgyötört voltam. Nem tudom, mióta ülhettünk itt, de hirtelen kivágódott az ajtó, és valaki az ölembe ült.
2010. június 18., péntek
4.fejezet
(Bella szemszög)
A megtalált tárgyak
Amikor kinyitottam a dobozt nem dobogó szívem kettérepedt. Ez volt az, amire legkevésbé sem számítottam. Hát igen Bella jellemző rád, hogy nem gondolkozol. Fájt a szívem. Újra és újra összetört. Elfordítottam a fejem hátha könnyebb lesz, de nem. Hülye vámpímemória. Most már megértem, hogy miért nem jó vámpírnak lenni. Mert nem tudsz felejteni. Ezeket a rossz pillanatokat soha életemben nem fogom elfelejteni. Miket beszélek én itt? Életemben? Nincs életemen.
Én nem élek. Én csak létezem. Én csak vagyok. Nekem nem is lenne szabad léteznem. Hisz ez természetellenes. Én ölök. Ölésre teremtettem. Hiába vegetáriánus vagyok, akkor is oltok ki életeket. Nem javít sokat rajta az, hogy emberi vagy állati származású. Na jó talán egy kicsit. De mégiscsak. Megértem mire gondolt Edward, mikor azt mondta, hogy a rossz pillanatokat milyen jó lenne elfelejteni, csakhogy sajnos ez nem lehetséges. De nem.
Ez nem lehet igaz. Már megint Edwardon gondolkodom. Miért? Istenem miért? Miért kell szenvednem? Válaszolj? Igen van két gyönyörű gyermekem. De azok is Edwardtól. Minden csak rá emlékeztet. De legalább ennyi jó megmaradt belőle. És igen. Nagyon rossz érzés. De megérdemeltem.
Végülis tudhattam volna, hogy nem érdemlem meg. Így a szülinapi ajándékaimmal a kezemben szörnyen rossz volt. Az emlékeket mintha csak zúdították volna. A fénykép. A repülő jegyek. A CD. De állj. Két fényképet nyomtattam. Úgy gondoltam, hogy az egyiket majd odaadom Edwardnak.
De itt csak egy van. Mi történt a másikkal? Ha Edward szobájába voltak elrejtve ezek, akkor biztos, hogy belenézett ebbe a dobozba. De minek vitte el a képet? Ha nem szeretett minek kellett volna rólam még egy emlék?
Így is tele volt a memóriája velem kapcsolatos emlékekkel. Azt mondta, hogy akkor érezte létezésének kezdetét, amikor találkozott velem. Igaz, hogy akkor még meg akart ölni. De ha elvitte a fényképet, akkor szeretnie kell.
Ez az. Megvan a megoldás. Elegyek és megkeresem. De hol lehet vajon? Nem kereshetem meg. Az lehetetlen. Nem hagyhatom magukra a kicsiket, és főleg nem ilyenkor. Már olyan kevés idejük van a gyermekkoból. Ki tudnám olvasnia gondolataikból, ugyanis képesség másoló vagyok, de akkor is. Az nem olyan, mintha élőbe látnám. Nem mehetek el.
Pedig vágytam arra, hogy megint láthassam Edwardot.
És ha minden igaz, ő is szeret engem. Olyan jó lenne, ha lehetnénk együtt egy nagy boldog család. Esme, Carlise, Jasper, Alice, Rose, Emmett, Nikki, David, Vic, Edward, Nessie, A pici Edward és én. Per pillanat csak erre vágytam. Amint ezen gondolkoztam nemlétező könnyeim potyogni kezdtek...
Később vettem csak észre, hogy valaki benyitott a szobámba. Nikki volt az.
-Figyelj Bella! Én megértem, ha nem akarsz költözni. Majd akkor itt maradunk. Tudom, hogy szeretnéd ezeket az emlékeket látni.
-Nem. Nem szabad itt maradnom. El kell felejtenem Edwardot. Van két gyerekem. Nagy a felelősségem. Szeretnem kell őket. Tanítanom. Stb...Nem érek rá az apjukon síránkozni.
-Jó, ahogy gondolod. Akkor búcsúzz el ezektől és mehetünk. Szia
-Köszönöm Nikki. Szia.
Eszem ágában sem volt elmondani Nikkinek, hogy találtam egy dobozt, és, hogy feltételezésem szerint Edward még mindig szeret. Valószínűleg bezáratna egy elme gyógyintézetbe. Rá kellett készülnöm, hogy több évig nem láthatom még élőben Edwardot. Legalább addig, ameddig a kicsik fel nem nőnek.
Na hát. Ez lenne a 4. fejezet. És mivel kevés komit kapok, ezért komihatárt kell bevezetnem. 10 komment után kaptok frisset. A fejezetek nagyjából már előre megvannak írva, szóval ha megvan a 10 rakom föl a frisset. Fontos lenne a véleményetek.
Puszi:Nessie
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)