4.fejezet

(Bella szemszög)


A megtalált tárgyak



Amikor kinyitottam a dobozt nem dobogó szívem kettérepedt. Ez volt az, amire legkevésbé sem számítottam. Hát igen Bella jellemző rád, hogy nem gondolkozol. Fájt a szívem. Újra és újra összetört. Elfordítottam a fejem hátha könnyebb lesz, de nem. Hülye vámpímemória. Most már megértem, hogy miért nem jó vámpírnak lenni. Mert nem tudsz felejteni. Ezeket a rossz pillanatokat soha életemben nem fogom elfelejteni. Miket beszélek én itt? Életemben? Nincs életemen.

Én nem élek. Én csak létezem. Én csak vagyok. Nekem nem is lenne szabad léteznem. Hisz ez természetellenes. Én ölök. Ölésre teremtettem. Hiába vegetáriánus vagyok, akkor is oltok ki életeket. Nem javít sokat rajta az, hogy emberi vagy állati származású. Na jó talán egy kicsit. De mégiscsak. Megértem mire gondolt Edward, mikor azt mondta, hogy a rossz pillanatokat milyen jó lenne elfelejteni, csakhogy sajnos ez nem lehetséges. De nem.

Ez nem lehet igaz. Már megint Edwardon gondolkodom. Miért? Istenem miért? Miért kell szenvednem? Válaszolj? Igen van két gyönyörű gyermekem. De azok is Edwardtól. Minden csak rá emlékeztet. De legalább ennyi jó megmaradt belőle. És igen. Nagyon rossz érzés. De megérdemeltem.

Végülis tudhattam volna, hogy nem érdemlem meg. Így a szülinapi ajándékaimmal a kezemben szörnyen rossz volt. Az emlékeket mintha csak zúdították volna. A fénykép. A repülő jegyek. A CD. De állj. Két fényképet nyomtattam. Úgy gondoltam, hogy az egyiket majd odaadom Edwardnak.

De itt csak egy van. Mi történt a másikkal? Ha Edward szobájába voltak elrejtve ezek, akkor biztos, hogy belenézett ebbe a dobozba. De minek vitte el a képet? Ha nem szeretett minek kellett volna rólam még egy emlék?
Így is tele volt a memóriája velem kapcsolatos emlékekkel. Azt mondta, hogy akkor érezte létezésének kezdetét, amikor találkozott velem. Igaz, hogy akkor még meg akart ölni. De ha elvitte a fényképet, akkor szeretnie kell.

Ez az. Megvan a megoldás. Elegyek és megkeresem. De hol lehet vajon? Nem kereshetem meg. Az lehetetlen. Nem hagyhatom magukra a kicsiket, és főleg nem ilyenkor. Már olyan kevés idejük van a gyermekkoból. Ki tudnám olvasnia gondolataikból, ugyanis képesség másoló vagyok, de akkor is. Az nem olyan, mintha élőbe látnám. Nem mehetek el.
Pedig vágytam arra, hogy megint láthassam Edwardot.
És ha minden igaz, ő is szeret engem. Olyan jó lenne, ha lehetnénk együtt egy nagy boldog család. Esme, Carlise, Jasper, Alice, Rose, Emmett, Nikki, David, Vic, Edward, Nessie, A pici Edward és én. Per pillanat csak erre vágytam. Amint ezen gondolkoztam nemlétező könnyeim potyogni kezdtek...





Később vettem csak észre, hogy valaki benyitott a szobámba. Nikki volt az.


-Figyelj Bella! Én megértem, ha nem akarsz költözni. Majd akkor itt maradunk. Tudom, hogy szeretnéd ezeket az emlékeket látni.



-Nem. Nem szabad itt maradnom. El kell felejtenem Edwardot. Van két gyerekem. Nagy a felelősségem. Szeretnem kell őket. Tanítanom. Stb...Nem érek rá az apjukon síránkozni.


-Jó, ahogy gondolod. Akkor búcsúzz el ezektől és mehetünk. Szia



-Köszönöm Nikki. Szia.



Eszem ágában sem volt elmondani Nikkinek, hogy találtam egy dobozt, és, hogy feltételezésem szerint Edward még mindig szeret. Valószínűleg bezáratna egy elme gyógyintézetbe. Rá kellett készülnöm, hogy több évig nem láthatom még élőben Edwardot. Legalább addig, ameddig a kicsik fel nem nőnek.






Na hát. Ez lenne a 4. fejezet. És mivel kevés komit kapok, ezért komihatárt kell bevezetnem. 10 komment után kaptok frisset. A fejezetek nagyjából már előre megvannak írva, szóval ha megvan a 10 rakom föl a frisset. Fontos lenne a véleményetek.


Puszi:Nessie