1.fejezet

Victoria és a szülés




Az aranybarna szempár teljesen más volt, mint akit vártam volna. Victoria. Úr isten. Teljesen elöntött a kétségbeesés. Most mit csináljak? Hisz megakar ölni. Nem adom magam egykönnyen. De esélyem sincs a menekülésre.


-Victoria!-a megdöbbenéstől megszólalni is alig bírtam.Csak dadogtam.Nagyon meg voltam lepve. Ez a kettő valahogy nem jött össze.Victoria és az aranybarna szemek.??


-Te hogyhogy itt vagy? Mármint mit akarsz tőlem? És hogyhogy aranybarna a szemed?-kérdések áradatát zúdítottam rá.


-Héhé.Nyugi.Egyszerre csak egy kérdést.Először is állat véren élek.És azért jöttem, mert hallottam, hogy Cullenék elmentek és segítenék ebben az időszakban, ha szeretnéd.És mint látod veszélyt sem jelentek már rád. De most menjünk vissza a házba mert kezd besötétedni. És gondolom majd segítség kell, mert babákat vársz.


-Babákat? Ezt, hogy érted? Hisz nekem csak egy gyermekem lesz. Vagy nem?- a meglepődöttségtől és a félelemtől, hogy két vámpír babát kell majd felnevelnem elöntött a félelem, így egy oktávval feljebb ment a hangom.


-Igen. Három szívdobogást hallok. Az egyik a tiéd, és kettő onnan bentről jön.-mosolygott és rámutatott a hasamra.


Victoriával hazamentünk és elmeséltem neki a történetet, hogy hogyan is hagyott el Edward és miért. Azaz igazság, hogy ez a beszélgetés nagyon fájt, mert Vic azt mondta, hogy egy vámpírnak csak egy szerelme lehet. Így Edward eddig sem szeretett.
De mégis jó volt, hogy beszélhettem valakinek róla. Egy kicsit meg is könnyebbültem emiatt.
Most boldogabb voltam. Jó érzés volt, hogy van valaki, akire számíthatok. Ha esetleg rosszul sülne el a szülés, van akire ráhagyhatom a két kicsim. Időközben megtudtuk, hogy egy fiú és egy lány. Minden szüléshez illetve újraélesztéshez szükséges műszert megvettünk, és Vic rengeteget olvasott, hogy fel legyen készülve. Ugyanis nem mehettem orvoshoz. A kicsik rohamos ütemben nőttek. Időközben rengetegszer elmentünk baba boltokba és plazákba.
Mindenem megvolt amit egy kismama kívánhatott volna. Kivéve egyet. Egyetlen egyet, ami majdnem a legfontosabb volt.
Barátnőmmel tökéletesen kifestettük a gyerekszobát. Úgy döntöttünk az egyik vendégszoba lesz a kicsiké. A másik az enyém volt. A harmadik pedig Vicé. Nem akartuk, hogy akár egyetlenegy dolog is rosszra emlékeztessen.
Egy héttel ezelőtt elmentem Port Angelesbe egy parkba, amíg Vic elment orvosi könyveket vásárolni. Olyan jó volt látni, ahogy a kismamák a gyermekeikkel játszadoznak. Ahogy tologatják őket babakocsiba. Ahogy rájuk szólnak, amikor megpróbálják megenni a homokot. Itt olyan csend volt és béke. Annyira vágytam már rá, hogy én is itt lehessek gyermekeimmel. Ekkor az egyikük épp rugdóskodni kezdett, és nekem nagy fájdalmaim lettek. Gyorsan tárcsáztam Vic számát. Már otthon feküdtem a kórházi ágyon, mikor elfojt a magzatvizem.
A szülés nem éppen a szokásos módon zajlott. Bár nem nagyon emlékszem ezekre a percekre. Arra viszont nagyon is, hogy miután vége lett, öntudatlan lettem. Semmi más nem volt csak a sötétség és én. Ám ez a béke nem tartott sokáig. Mert a tűz iszonyúan égetni kezdte a csontjaimat. A vér száguldozott a vénáimban. Azt kívántam bárcsak meghalnék, de amikor eszembe jutott ez a mondta, mindig emlékeztettem magamat, hogy lesz két gyönyörű gyermekem.
Fura volt, mert egyre jobban gyorsulni kezdett a szívem, majd kihagyott egy ütemet, egy utolsó nagyot dobbant és kész. Ennyi volt. Tisztán hallom a madarak csicsergését az erdőben. Gyönyörűen dalolnak.
Kinyitottam a szemem. Kicsit fura volt, hogy minden porszemet látok, és hogy a szekrényen minden erezetet tisztán kitudtam venni. De majd megszokom. Gondoltam magamban. Aztán eszembe jutott, hogy van két pici babám, akiket látni szeretnék.
Lementem a lépcsőn, és egy idegen vámpír fogta a kisfiamat...


Na hát ennyi lenne az első fejezet.Remélem tetszik. És amíg nem kapok 5 komit addig nem lesz új feji. És szeretnék több rendszeres olvasót is.